dec 11

Lehet, hogy az Ön cégénél is kötelező munkavédelmi képviselőt választani? 1. rész

| Címkék: , , , ,

 

security_and_safety_7

forrás: Pixabay

A munkavédelemről szóló törvény változása értelmében valamennyi, legalább 20 – akár rész-, akár teljes munkaidős – alkalmazottat foglalkoztató cég munkavédelmi képviselőt köteles választani. Két részes cikksorozatunk első részében tisztázzuk a munkavédelmi képviselő pozícióját a munkahelyi szervezeten belül, míg a második részben ismertetjük a munkavédelmi képviselővé válás feltételeit, kitérve a választás folyamatának részleteire is.

 

De ki is az a munkavédelmi képviselő?

Röviden összefoglalva, ő az, aki a munkavállalók érdekeit képviseli a munkáltató előtt az egészséges és biztonságos munkakörnyezettel kapcsolatban, ő az, aki becsatornázza a munkáltatóhoz a munkavállalók egészséges és biztonságos munkakörnyezettel kapcsolatos kéréseit, elvárásait.

Részletesebben kifejtve, a munkavédelmi képviselő:

  • – már a fejlesztés korai szakaszában, amikor a munkáltató még csupán tervezi új technológiák bevezetését, – jogosult egyeztetni a munkáltatóval és jelezheti a munkabiztonsággal kapcsolatos aggályait, kéréseit;
  • – jogosult meggyőződni a munkahelyen a biztonságos munkavégzés követelményeiről, így például az alábbiakról
    • – a munkahelyek, a munkaeszközök és egyéni védőeszközök biztonságos állapotban vannak-e;
      – a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében a munkáltató megtette-e a szükséges intézkedéseket;
      – a munkáltató gondoskodott-e a munkavállalóknak a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos kioktatásáról;
  • – részt vehet a munkahelyi balesetek kivizsgálásában.

A feladatai zavartalan ellátása érdekében egyedi jogosultságok illetik meg a munkavédelmi képviselőt. Így többek között:

  • – a feladatai elvégzéséhez szükséges mértékben, de legalább a havi munkaideje 10%-ára mentesül a munkavégzés alól, feltéve, ha ezt az időt a munkavédelmi képviselői teendői ellátására fordítja – erre az időszakra a rendes szabadsággal azonos bérezés illeti meg;
  • – a feladataihoz szükséges technikai feltételeket (pl. zárható tárgyaló használata) a munkáltató biztosítja;
  • – bármikor, bármely munkavégzési területre beléphet annak érdekében, hogy ellenőrizze a munkavégzés körülményeit;
  • – a munkáltató köteles bevonni azon döntéseinek előkészítésébe, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára (pl. munkavédelmi oktatás megtervezése és megszervezése, új munkahelyek létesítése);
  • – a munkáltatótól tájékoztatást kérhet a munkavégzési körülményekkel kapcsolatban, kifejtheti álláspontját a munkavállaló részére, sőt az általa indokoltnak tartott intézkedések megtételére is kérheti, a munkáltató pedig rövid – 8 napos – határidővel köteles reagálni a képviselő kérdéseire, felvetéseire;
  • – akár a munkáltatóval történt sikertelen egyeztetést követően, akár – például sürgős esetben – előzetes egyeztetés nélkül is a munkavédelmi hatósághoz fordulhat, kérve, hogy vizsgálják ki a munkáltatónál folytatott gyakorlatot.

 

Érheti bármilyen retorzió a munkavédelmi képviselőt annak következtében, ha a munkáltató szemszögéből nézve hátrányos intézkedést tesz (pl. eljárást indít a munkavédelmi hatóságnál), vagy kényes kérdéseket tesz fel a munkáltatónak?

Egyértelműen nem, ugyanis:

  • – Nem vonható fegyelmi felelősségre, illetve nem bocsátható el arra hivatkozással, amit munkavédelmi képviselőként tett a munkavállalók érdekében.
  • – Ha a munkavédelmi képviselők száma eléri a három főt, munkavédelmi bizottságot hozhatnak létre. A bizottság tagjait kiemelt védelem illeti: bármely tagnak csak akkor lehet felmondani, vagy abban az esetben lehet a munkaszerződésében egyébként meghatározottól eltérő munkakörben vagy munkahelyen foglalkoztatni, ha ehhez a munkavédelmi bizottság kifejezetten hozzájárul. Bizottság hiányában sem védtelen a munkavédelmi képviselő: ebben az esetben a megválasztásakor közreműködő választási bizottság – a választás részleteire cikksorozatunk második részében térünk ki – tagjainak jóváhagyása szükséges az elbocsátáshoz. Az említett jóváhagyások hiányában a felmondás jogellenesnek minősül, amely miatt az érintett munkavállaló bírósághoz fordulhat. A jogellenes felmondás jogkövetkezményeként pedig a munkáltatót akár 12 havi – az alapbér, a teljesítménybér és a bérpótlékok figyelembevételével számított – ún. távolléti díjnak megfelelő összegű kártérítés megfizetésére is kötelezhetik.

 

Ha tudni szeretné, az Ön cégénél hogyan kerülhet sor a munkavédelmi képviselő megválasztására, olvassa el cikkünk második részét!